Harry Potter és a Félvér Herceg
10/9.2
A kedvenc részem a nyolc film közül. A könyvek közül is. Mikor először olvastam, nagyon meglepődtem, hogy kiderült a végén az, hogy Pipogyusz a félvér herceg.
Az eddigi Harry Potter-mozik közül talán csak az Alfonso Cuarón rendezte harmadik rész nem osztotta meg a rajongótábort, és örvendett egyöntetű sikernek. Így A Főnix rendje után sokan megkérdőjelezték a döntést, miszerint David Yates dirigálja a hátralévő varázslótanoncos mozikat. Míg az előző rész közben gyakran éreztük, hogy csupán egy kivonatot látunk a könyv legemlékezetesebb jeleneteiből, és még a legnagyobb Potter-fanok is gyakran küzdöttek hiányérzettel, ezúttal működik a mozivarázs. Rendezőnk felkötötte a gatyáját, és végre úgy meséli el a történetet, hogy az is érthesse / követhesse, akinek a könyvélmény kimaradt, de a rajongók sem érzik majd úgy, hogy bármi igazán fontos hiányozna a cselekményből. Ehhez a hírek szerint elég sokszor kellett újravágni a filmet, de az eredmény magáért beszél.
A történet a következő:
Harry Potter vészterhes körülmények között kezdi meg hatodik évét a Roxfortban. Sötét felhők gyülekeznek a varázslók világa fölött, egyre több embert támadnak meg a dementorok, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola fölött pedig feltűnik a Sötét Jegy. Harrynek és barátainak azonban nem csak a gonosz erőivel, hanem a fiatalság gyötrelmeivel is meg kell küzdeniük. Ron barátnője, Hermione szerelme, Harry titokzatos bájital tankönyve mind elég feladatot adnának hőseinknek önmagukban is. A harc azonban elkerülhetetlen, a veszély pedig mindenhol jelen van, még ott is, ahol egyáltalán nem várnánk.
